HU 
EN Az alábbi listában ábécé sorrendben gyűjtöttük össze a keretezés során leggyakrabban használt szakkifejezéseket és azok jelentését, hogy könnyebben érthetővé tegyük őket. Sok kifejezés más-más jelentéssel is bírhat különböző szakterületeken, de mi itt kifejezetten a képkeretezéshez kapcsolódó jelentésükre koncentráltunk.
Achát kő
Az aranyozás során a mókusecsettel felvitt leheletvékony aranyfüstlapok polírozására szolgáló féldrága kőből készült szerszám. Többféle alakban és méretben létezik.
Ayous (trópusi fa)
Rendkívül porózus és könnyű, gyorsan növő fa. Észak-Afrikában termesztik és az olasz és spanyol lécgyártás fő alapanyaga. Előnye a kis súly és a könnyű megmunkálhatóság. Hátránya, hogy könnyen csavarodik, és gyakran támadja meg a szúbogár lárvája.
Átszabás
Ha egy nagyobb méretű keretet szeretnénk egy kisebb képre igazítani, szükségessé válhat a keret szétszedése, megvágása és újbóli összerakása.
Barbizoni keret
XIX. századi, öntött gipsszel díszített, francia kerettípus, mely díszítésében a korábbi korok barokk, kézzel faragott kereteihez hasonlít.
Bemutató keret (shadow-box keret, L-alakú keret)
Kortárs képek esetén gyakran alkalmazott minimalista kerettípus. Profilja L-alakú melybe a megszokottól eltérően szemből van belehelyezve a vakráma. A keret és a vakráma között általában hagyunk egy rést, így ebben az esetben látszik a vakráma oldala is.
Betétkeret
A keret falcába helyezett kisebb keret mely a paszpartuhoz hasonlóan levegőzni hagyja a festményt. Gyakran használják a tér kitöltésére, ha egy nagyobb keretbe egy kisebb képet szeretnének helyezni, ezáltal nem szükséges átszabni a keretet.
Biedermeier keret
Íves, díszített sarkú, domború profilú, gyakran aranyozott vagy ezüstözött köztes betétmezőkkel díszített kerettípus, ami a XIX. századi kispolgári enteriőrökben volt népszerű elsősorban tükörkeretként.
Biztonsági akasztó
Olyan akasztótípus, ami meggátolja a festmény egyszerű leemelését a falról. Általában egy speciális kulcs kell a kioldásához. Főleg irodaházakban, múzeumokban, szállodákban és egyéb nyilvános terekben népszerű megoldás. Nem csak a lopást nehezíti meg, hanem a kép véletlenszerű leesését is meggátolja, ezáltal balesetvédelmi szempontból előnyös. Létezik fali és galériasínrendszerhez illeszkedő verziója is.
Blondel keret
A XVIII. századi francia barokk és rokokóban népszerű faragott, aranyozott kerettípusok (vö. XVI. Lajos stílus) egyszerűsített, blondelmasszával díszített jellegzetesen középeurópai verziója. Eredetileg Jacques Francois Blondel francia építész nevéből ered a szó, az ő nevéhez fűződik a rokokó stílus széles körű elterjedése a francia udvarban. Külföldön nem ismert kifejezés.
A blondel keret fő jellegzetessége a virág és kagylómutívumok a sarok- és középdíszeken, valamint az ezeket összekötő íves közbenső szakaszok, melyre virágmotívumok futnak.
Blondelmassza
Krétapor alapú díszítőmassza, melynek kötőanyaga csontenyv. Adalékanyagként különböző gyantákat és olajokat kevernek bele. Szilárdulás előtt gyurma állagú, szilikongumi vagy fém negatív mintába préselik. Kőszerű állagúra szilárdul, a fa természetes hőtágulását nem tudja követni, ezért hosszú idő alatt könnyen megreped. Így keletkeznek a régi keretek sordíszeinek jellegzetes keresztrepedései.
Brüsszeli keret
A blondelhez hasonlóan csak itthon ismert kifejezés, amit a francia barokk, Regency és XIV. Lajos kerettípusaira használnak. Jellegzetessége a sarok és középdíszeket összekötő, ismétlődő, szalagszerű, gyakran C-alakú meződíszek. Nevét a díszítés brüsszeli csipkéhez való hasonlatosságál kapta.
Csapolás
Faipari kötőtechnika, melynek során egy pozitív csapot és egy negatív csaprést alakítanak ki a két munkadarabon. Ha mindkét munkadarabon negatív csaprést alakítanak ki és a kötőelem egy harmadik alkatrész, azt idegencsapnak nevezik. Rögzítése általában ragasztást igényel. Keretek esetében a sarkokat gyakran erősítik csapolással vagy idegencsappal.
Dibond lemez
Kompozi alumínium szendvicspanel, mely alumínium páncélzattal és poliuretán belső maggal készül. Rendkívül erős és tartós megoldás beltéri és kültéri használatra is. Művészi fotók és nagyméretű printek kasírozása esetén ajánlott, mivel hosszú távon megtartja az alakját, nem vetemedik vagy csavarodik el. Különböző vastagságokban és színekben kapható.
Dobozkeret
Olyan magasfalcú képkeret aminek távtartó segítségével mélységet adunk, így egy vitrinszerű hatást érve el. Abban az esetben szoktuk alkalmazni, ha egy 3 dimenziós tárgyat szeretnénk keretbe helyezni. Különleges „lebegtetett” hatást lehet vele elérni grafikák esetén, ahol grafikát a hátlap síkjától elemelve jelenítjük meg a dobozon belül.
Enyv
Természetes alapú ragasztóanyag, melyet különböző állati testrészekből nyernek ki. Forrását tekintve beszélhetünk többek között nyúlenyvről, csontenyvről vagy halenyvről. Minden alkalmazási területre a megfelelő enyvet kell használni. Fontos kötőanyaga a klasszikus masszának, a gessonak (vagy grundnak) és a polimentnek is.
Fa paszpartu
A hagyományos papír paszpartuhoz hasonló funkciót lát el, de 6-8 mm vastag fa vagy MDF lapból készül, egyedileg megmunkálva és felületkezelve. Kisebb méretű munkák esetén segít a képtér megnyitásában, és a néző tekintetének fókuszálásában. Alkalmazható olyan esetben is, ha egy meglévő keretbe szeretnénk utólag beilleszteni egy tőle kisebb képet. A papír paszpartuktól eltérően az üveg nem a paszpartu főlé, hanem az alá kerül, így inkább a keret részeként hat, mintsem a kép kiegészítéseként.
Falc
A képkeret azon része, amelybe a festményt és az üveget helyezik. Egy téglalap alakú kivágat a léc profiljából. Két jellemző mérete van, a falc mélysége és szélessége. A mélység határozza meg, hogy mi az a legnagyobb vastagságú kép ami még belefér a keretbe, a szélesség pedig a takarás miatt fontos.
Falcméret
A keret jellemző mérete, a két szemben lévő falc távolsága. Ez határozza meg, hogy maximálisan mekkora méretű kép fér a keretbe (pl. 60 x 80 cm).
Famassza vagy fapép
A blondelmasszával megegyező funkciójú, de attól korszerűbb megoldás. Nagy finom fűrészpor van eloszlatva egy akrilos-oldószeres kötőanyagban, ami lágyan gyurma szerű állagú, jól formázható. Száradása után a farostlemezhez vagy az MDF laphoz hasonló tömörségű fa jellegű anyagot kapunk ami nagyon könnyen faragható. Melegítés hatására később is visszapuhul és alakítható. Nagy előnye, hogy lehet velehidegen dolgozni, száradás után sem válig rideggé és a fa mozgásait felveszi, ezért nem reped meg.
Farkasfogas akasztó
Olyan akasztóelem, amely fogazott szerkezetű ezért könnyen ráakad a falba rögzített szögre vagy csavarra. A képek falrahelyezése ezzel az akasztóval a legegyszerűbb.
Fehérarany
Arany, ezüst, és egyéb fémek 13,25 karátos ötvözete. Az ezüsttől melegebb sárgásabb színe van, de jó kontrasztot alkot a sárga arannyal.
Feketedió vagy amerikai dió
Sötétbarna színű diófa típus, amelyet bútorgyártásban és díszítő munkákban alkalmaznak. Olajozott felülete mély sötét vörösesbarna színű, mely rendkívül elegáns hatást ad.
Finn falemez (finnkarton)
Sárgás színű kartonpapír, mely különböző vastagságokban kapható. Keretezésnél hátlapként vagy kasírozás alapjaként használatos.
Florentin keret
Díszes, aranyozott olasz keretstílus, amely Firenze városáról kapta nevét. Jellegzetesek áttört, fodrozódó visszahajló levélmintái, melyeket gyakran valódi laparanyozással díszítettek. Jellemzően tükrök kereteként alkalmazták, és létezik négyszögletes, ovális és sokszög változata is.
Furnér
Vékony, természetes falemez, jellemzően jó minőségű, értékes faanyagból. Általában dekorációként ragasztják egy kevésbé értékes fa alapra.
Galéria sínrendszer
Falra szerelhető sínrendszer, amely lehetővé teszi képek könnyű akasztását és mozgatását galériákban vagy kiállítótermekben. A kiállítás átrendezéséhez nincs szükség a fal fúrására, rendkívül rugalmas és mobil megoldás. Hátránya, hogy a sínrendszer tartozékaként használt sodrony vagy perlonszál látszik a képek mögött.
Gicleé nyomat
A giclée nyomtatás a művészi nyomtatás digitális módszere, tintasugaras nyomtatóval készül, a legkorszerűbb, múzeumi minőségben való nyomtatást jelenti. A giclée nyomatok nagy felbontásban, pigment bázisú, fénynek ellenálló tintával, savmentes papírra készülnek.
Gipszes dísz
Gipszből készült, öntött technikával előállított díszítőelemek, amelyek felületdíszítésre vagy stukkózásra szolgálnak. A masszával szemben előnye, hogy visszahajló formákat is ki lehet vele alakítani. Hátránya a rendkívül nagy súlya és törékenysége, illetve aranyozás alapjául nagyon körülményesen használható.
Grund vagy Gesso
Krétapor alapú, enyv kötőanyagú alapozó festék, amelyet a fedőfesték vagy az aranyozás előtt, festett vagy szórt techinkával visznek fel a jobb tapadás és a fa erezetének elfedése érdekében. A felvitt gesso réteget csiszolással kell előkészíteni a további rétegek felhordása előtt.
Gyöngysor
Díszítő elem, apró, gömb alakú gyöngyök sorozata, amelyet keretek vagy más tárgyak díszítésére használnak. A klasszicista stílusú keretek gyakori dísze.
Habkarton
Két oldalán papírral kasírozott, polisztirol hablemez. Felhasználható nyomatok hordozójaként, belógatott grafikák készítésére, beltéren, akár keret nélküli megoldásként is. Létezik két oldalán alumínium fóliával erősített verziója, ami ellenállóbb a benyomódások és sérülések ellen, és nagyobb merevséget is biztosít.
Hársfa
Alacsony sűrűségű puha, homogén struktúrával. Könnyen megmunkálható fafajta, a fafaragás és faszobrászat kedvelt alapanyaga. A fűrészáruban nincsenek nagy feszültségek és kevés göcs jellemzi, ezért a képkeret készítés kiváló alapanyaga.
Holland keret
Németalföldi és német területen elterjedt, a XVI-XVII. században népszerű képkerettípus. Az olasz, faragott, aranyozott képkeretekkel ellentétben nem fafaragók, hanem bútorasztalosok készítették, ezért a formavilágában az akkoriban népszerű, bútorok díszéül szolgáló hullámminták dominálnak. Jellegzetes fekete-bordó színét eredetileg ébenfa vagy egyéb egzotikus fa berakás adta, melyet olykor teknőspáncéllal vagy elefántcsonttal kombináltak.
Hossztoldott fenyő
Olyan borovi, luc vagy egyéb fenyő faanyag amit rövidebb darabokból csapolt illesztésekkel egyesítenek, hogy hosszabb lécet kapjanak. A cseh és lengyel képkeretgyárak jellemzően hossztoldott fenyővel dolgoznak. A trópusi fánál sűrűbb, nehezebb faanyag. Ha kevés alapozó kerül az anyagra, a hossztoldások a végleges felületen is látszódhatnak.
Idegencsap
Olyan kötőelem ami jellemzően keményfából készül, de idegencsapnak nevezik a fatiplit és a lamello vagy domino rendszerű kötőelemeket is. Két másik fadarab összeillesztésére használják, a hagyományos csap-csaprés rendszerű csapolásnál kevésbé munkaigényes. Natúr keretek sarkai esetében gyakran alkalmaznak keményfa idegencsapot, mely amellett, hogy erősíti a sarkokat, esztétikailag is kedvező.
Impresszionista keret
A XIX. század közepén a műkereskedők felismerték, hogy az újszerűnek számító impresszionista festmények nagyobb elfogadásra találnak a közönség körében, ha a kor ízlésének megfelelő, díszes aranyozott keretekben mutatják be őket. A hagyományos aranyfelületet részlegesen átfestették a fehér, az okker és az umbra árnyalataival, hogy kapcsolatot teremtsenek a kép színvilágával, így erősítve a mű egységes vizuális hatását.
Ez a megoldás ma is népszerű az impresszionista stílusú alkotások esetében.
Intarzia
Díszítő technika, amely során különböző fafajtákból vagy faanyagokból apró, precíz darabokat illesztenek össze úgy, hogy azok mintázatot vagy képet alkossanak a felületen. Ez a módszer egyfajta fa mozaiknak tekinthető, amelyet bútorokon, képkereteken, és egyéb faipari termékeken alkalmaznak. Az intarzia a felületbe beépített díszítés, nem festett, hanem a fa természetes szín- és erezetkülönbségeit használja ki a mintázat kialakításához.
Japánakác
Más néven pagodafa. A tölgyfához hasonló tulajdonságokkal bíró kemény faanyag, de erezetében jellegzetes sárgás alapon sötétbarna csíkos.
Karika akasztó
Kulcskarikához hasonló akasztóelem, amit a képkeret faanyagába kézi erővel lehet becsavarni. Többféle méretben kapható. A facsavaros akasztóknál gyengébb, kisebb, könnyebb képek esetén ajánlott. Többszöri ki- és becsavarás után a fában vájt csavarmenet elkophat, és az akasztó könnyen kiszakadhat.
Kasírozás
Kasírozásnak nevezzük egy papírkép teljes felületű, nem visszafordítható felragasztását egy merevebb hordozólemezre. Csak könnyen reprodukálható képek esetén ajánljuk, művészi értékkel bíró eredeti képek esetében nem javasoljuk.
Képméret
A festmény vagy kép felületének tényleges mérete. A képet mindig több helyen is megmérjük az adott oldal mentén. Az átlók megmérésével és összehasonlításával lehet a kép derékszögességét is ellenőrizni. Ez utóbbi általában vakrámás vászonképek esetén lehet probláma.
Külső méret
A képkeret teljes külső mérete. Keretezett tükrök esetében gyakori a külső méretre rendelés, mivel általában a falon lévő hely alapján lehet meghatározni, hogy mekkora tükröt szeretnénk.
Laparany
A fényaranyozás klasszikus alapanyaga, 23,75 ct aranytartalmú, 8 x 8 cm méretű, mikron vastagságú aranylapok. Kezeléséhez speciális eszközök és nagy szaktudás szükséges. Csak külön erre a célra készült mókusszőr ecsettel lehet felvenni és a felületre helyezni. Létezik fehérarany és ezüst változata is.
Látszó méret
A képkeret legbelső mérete, tehát az a méret ami a keretezett képből ki fog látszani. A biztonságos belehelyezés miatt táblaképek esetében oldalankánt 3-5 mm, vászonképek esetében 5-10 mm takarással dolgozunk.
Mókusecset
Az aranyozás során az aranylapok felkapásához és felrakásához használt széles, lapos ecset. Klasszikusan mókusszőrből készül, de létezik szintetikus változata is. Használatához hajhoz vagy bőrhöz kell érinteni, hogy a bőrön lévő kis menniségű olaj és az elektrosztatikus hatás magához vonzza az aranylapokat.
Morzsa díszítés
Szemcsés vagy morzsaszerű díszítőelem a felületen. A beragasztózott felületbe homokot vagy grízt szórnak, majd ezen készül el az alapozás.
Múzeumi üveg
Különleges, 70 vagy 99%-os UV védelmű, tükröződésmentes bevonattal ellátott üveg, amelyet műalkotások védelmére használnak. Teljesen víztiszta színű, a normál üveggel ellentétben nem ad a képnek halvány zöldes árnyalatot. Mattos felületű képek (pl. gouache vagy tempera) esetében „lakkrétegként” funkcionál, segít elmélyíteni a festmény színeit.
Olajozás
Fa felületkezelési eljárás, amely során olajat visznek fel a fára a védelem és szép fény elérése érdekében. Különböző olajokat lehet erre a célra használni, kereteink esetében a narancs héjából kinyert keményolajat használunk ilyen célra.
Ökörszemes keret
A Biedermeier-korban népszerű kerettípus, amelyet faragott ökörszem motívumok és szívlécek díszítenek. Jellegzetesen homorú, magas profilú keret, amelyet leggyakrabban portrékhoz használtak. Nevét a díszítéseken megjelenő, gömbölyű, szemre emlékeztető formákról kapta.
Összedolgozott sarkú keret
Olyan képkeret, amelynek sarkain a réseket az alapozás és felületkezelés előtt tömítették, összedolgozták, ezzel olyan hatást érve el, mintha egy darabból készült volna az egész keret. Mindig egyedi méret alapján, megrendelésre készül el. Mivel minden rendelés egyedi, teljes körűen személyre szabható a színezés, antikolás.
Paszpartu
Paszpartunak nevezzük a kereten belüli szegélyt, mely leggyakrabban kartonpapírból készül, és elsősorban papírképek esetében javasoljuk. Fontos szerepet tölt be a képkeretezésben, mind esztétikai, mind védelmi szempontból.
Elsődleges funkciója, hogy térbeli elválasztást biztosít a kép és az üveg között, így megelőzhető a kép felületének sérülése vagy penészesedése. Emellett kiemeli a képet, irányítja a néző figyelmét, és harmonizál a keret és a kép színvilágával, stílusával. A paszpartu segít abban is, hogy a kép jobban érvényesüljön a falon, illetve optikailag „lélegezni” hagyja azt. Többféle színben, vastagságban és minőségben elérhető.
Patinázás
A képkeret természetes öregedését imitáló felületkezelési eljárás. Az aranyozott és ezüstözött felületeket koptatással, és különböző összetételű és színű vékony festékrétegekkel patinázzuk a kívánt hatás elérése érdekében.
Perlonszál
A galéria sínrendszerek erős, vékony, átlátszó műanyag függesztőeleme. Teherbírása (max. 15 kg) kisebb mint a fémsodronyos függesztőé (max. 25 kg), de esztétikailag kedvezőbb hatású.
Poliment vagy bólusz
A fényaranyozsá során alkalmazott ragasztóanyag, ami az alapozott felülethez köti az aranyfüst lapokat. Vörös, sárga vagy fekete agyagpor és valamilyen kötőanyag keverékéból áll. Ez a kötőanyag lehet állati eredetű enyv, vagy tojásfehérje, de léteznek szintetikus megoldások is. Tapasztalatunk szerint a legjobb eredményt az eredeti érlelt tojásfehérjés recepttel lehet elérni.
Poncolás
Díszítő technika, amely során kalapáccsal és egy hegyes pontozó szerszámmal aprólékos mintákat ütnek a felületbe. Általában aranyozott felületeken alkalmazzák.
Sarokdísz
A képkeret sarkain elhelyezett díszítőelem, az egyedi készítésű keretek fontos ismérve. A gérbevágott keretek esetében gyakran a vágási vonal összedolgozására alkalmazzák, ennél fogva a sarokdíszes keretek átszabása nagyon körülményes folyamat is lehet.
Sarokvas
Olyan 90 fokban hajlított laposvas, amit a derékszögben csatlakozó elemek tartós, stabil rögzítésére használnak. Nagy méretek vagy filigrán profilok esetén alkalmazzuk.
Schlagmetal
Az valódi arany és ezüst lapok imitálására szolgáló sárgaréz és alumínium anyagú nagyon vékony fémlap. A lakkozással előkészített felületre egy ragasztóréteg segítségével lehet felvinni. Polírozást nem igényel, de fénye sosem éri el a polírozott fényarany csillogását. A későbbi sérüléseket kopásokat megelőzendő, mindig védőlakkot igényel.
Sellak
Állati eredetű gyanta, amit a lakktetű váladékából állítanak elő. Sokféle ipari alkalmazása mellett szeszes oldatát az asztalosiparban fa felületek kezelésére, védelmére használják vékony rétegekben, ezt nevezik politúrozásnak.
Sgrafitto
Az olasz reneszánszban gyakran alkalmazott díszítőtechnika. A felületet előbb aranyozzák, majd fekete vagy bordó festéssel vonják be. A díszítő ornamentikát felrajzolják, majd visszakaparják a festéket a kívánt helyekről, így az aranyozott felület előtűnik. Stencilezett megoldással helyettesíteni lehet a munkaigényes visszakaparást és rajzolást.
Slip
A paszpartu ablakába helyezhető vékony arany vagy ezüst színű díszléc. Vizuális elválasztást ad a paszpartu és a kép között, és csúscfényként még inkább a műre irányítja a figyelmet.
Sordísz
A képkeret élét vagy oldalát díszítő, ismétlődő mintázatú ornamentika.
Tabernákulum keret
Épített jellegű képkeret ami a szakrális ereklyetartók és oltárképek kereteiből származik. Általában gazdagon díszített és fényaranyozott. Építszeti tagozatokból áll (párkányzat, lábazat, oszlopok). A reneszánsz korban népszerű kerettípus, majd a XIX. századi angol preraffaelita mozgalom fedezte fel magának újra ezt a stílust. Magyar művészek közül jellemzően Gulácsy Lajos és Csontváry-Kosztka Tivadar műveihez népszerű választás.
Takarás
A kép szélén az a felület amennyit a képkeret eltakar. Keretezés során mindig úgy kell megválasztani, hogy a képet biztonsággal bele lehessen helyezni a keretbe, de ne takarjon indokolatlanul a műből. Különösen fontos, hogy az aláírás vagy a kompozíció szempontjából bármely kritikus elem ne legyen eltakarva.
Távtartó
A kép és az üveg között paszpartu nélküli megoldások esetén távtartót kell alkalmazni, hogy a kép festékrétegei ne ragadjanak az üvegre. Dobozkeret készítésnél távtartót alkalmazunk a doboz mélységének megadására. EBben az esetben a távtartó lehet a keret vagy a háttér anyagával megegyező anyagú.
Tölgyfa
Kemény és tartós fafajta, jellegzetes erezettel, és sárgás színnel. A hársfától nehezebben megmunkálható és faragható fafajta, olajozott felülete különleges esztétikai élményt ad.
Vakráma
Általában fából készült feszítőkeret, amire a festővásznat feszítik. A jó vakráma sarkai csapolt kialakításúak és ékelhetőek, annak érdekében, hogy az idő múltával meglazult vásznat utólag is feszíteni lehessen. Az ékeléshez mindig keményfa ékeket kell használni a tartósság érdekében. Nagyobb méretek esetén szükségessé válhat kereszt- és hosszmerevítők beépítése is, melyeket szintén ékelhetően kell kialakítani. A vakráma profilját mindig úgy kell kialakítani, hogy a vászon ne érhessen hozzá a léc belső éléhez és a merevítőhöz, mivel az benyomódhat a vászonba és később szinte lehetetlen eltávolítani.
Valódi arany
A fényaranyozás során 23,75 ct aranytartalmú leheletvékony aranylapokat használnak. Valamennyi ötvözőanyagot annak érdekében tartalmaz, hogy az arany megmunkálható, kinyújtható legyen a megfelelő vékonyságra.