HU 
EN Egy műtárgy keretezése során általában az esztétikai szempontok az elsők, de egy jó keret nem csak kiemeli és bemutatja a művet, hanem megfelelő védelmet is biztosít. Értékes papírképek archív keretezése esetén nagyon fontos, hogy az alábbi szempontokat figyelembe véve járjunk el.
HIBA: Normál üveg
Az UV-szűrős bevonatú üveg kifejlesztése előtt az értékes papírképeket normál vagy savmaratással mattított üveg mögé tették, de sajnos mai napig találkozunk olyan műtárggyal, amit az utóbbi években kereteztek normál üveggel. Kiállítás közben a művet napfény és mesterséges fény is éri, ami a papír barnulását és az élénk színek fakulását is okozhatja. A kék és piros színek kifejezetten érzékenyek.
Az átkeretezés során sajnos nagyon gyakran szembesülünk azzal, hogy a fénytől védett, paszpartuval letakart részeken sokkal élénkebbek a színek. Ilyenkor mindig sajnálattal vesszük tudomásul, hogy valaha az egész kép ennyivel színesebb, élénkebb lehetett.
MEGOLDÁS: UV-szűrős múzeumi üveg vagy plexi
A műalkotást mindig UV-szűrős múzeumi üveggel vagy plexivel kell védeni. Többféle változat is kapható, amelyek akár 70-99%-os UV-védelmet biztosítanak és tükröződésmentes bevonatuknak hála csökkentik vagy szinte teljesen megszüntetik a tükröződéseket és csillogást.
Fontos különbséget tenni még a savmart, frost hatású üveg és a tükröződésmentes bevonatú üvegek között is. Előbbi mattos hatásával ugyan csökkenti a csillogást, de a kép színeit is tompítja. Utóbbi üveg viszont bizonyos szögekből nézve teljesen olyan hatást kelt mintha szabadon lenne a kép, sőt mattos techinkával festett képek (pl. gouache, tempera) esetén „lakkrétegként” funkciónál, elmélyíti a színeket.
HIBA: Savas karton paszpartu
A hagyományos cellulúz alapú papír paszpartuk a bennük található csersav hatására idővel bebarnulnak, és a savak bejutnak a műalkotásba, elszíneződést és törékenységet okozva.
MEGOLDÁS: Pamut alapú, konzervátori minőségű paszpartuk
A múzemui kartonból készült paszpartuk 100%-ban pamutból készülnek, nem tartalmaznak savakat, amelyek idővel roncsolnák a művet. Különböző árnyalatokban és vastagságban is elérhetők.
HIBA: Távtartó vagy paszpartu hiánya
A paszpartu nemcsak dekorációs elem, hanem távtartóként is funkcionál a mű és az üveg között. A műalkotás soha nem érhet közvetlenül az üveghez, mert a festékréteg idővel rátapadhat, maradandó sérülést okozva.
MEGOLDÁS: Távtartó vagy paszpartu használata
Paszpartu nélküli megoldások esetén kifejezetten fontos egy távtartó beiktatása az üveg és a mű közé annak érdekében, hogy az üveg véletlenül se érhessen a festékréteghez.
HIBA: Kasírozás
Egyedi papírmunkák esetében (ide sorolva a rézkarcokat és egyéb hagyományos technikával sokszorosított műveket valamint az analóg és archív fényképeket is) sosem javasoljuk a kasírozást, azaz a kemény hátlapra való, teljes felületű. nem visszafordítható felragasztást. A kasírozással ugyan merevséget lehet adni egy papírképnek, de ezáltal nem csak a papír hátulján lévő bármilyen jelzést veszítjük el örökre, hanem a mű eredetiség érzése is nagyban sérül.
MEGOLDÁS: Préselés
Amennyiben a mű hullámossága rontja az esztétikai élményt és zavarja az élvezhetőséget, opció lehet a kép préselése. Ebben az esetben, ha biztonságosnak találjuk akkor finoman megnedvesítjük a kép hátulját és a melegített vákuumasztal segítségével kivasaljuk a papírt. Ezzel nagyon szép eredményt is el lehet érni, akár egy teljesen gyűrőtt papírt is ki lehet simítani. Ha nem opció a nedvesítés, akkor szárazan préselünk. Ez kevésbé hatékony, de biztonságosabb megoldás.
HIBA: Helytelen rögzítés
Az egyszerű háztartási ragasztószalagokat nehéz eltávolítani, gyakran elszíneződést és a papír felületének sérülését okozzák. A hagyományos kétoldalas ragasztót, a barna csomagolóragasztót és a sárga maszkolószalagot is nagyon gyakran használják mind a mai napig ilyen célra.
MEGOLDÁS: Visszafordítható rögzítés
Az archív rögzítésnél a visszafordíthatóság kulcsfontosságú. Csak olyan bevizsgáltan sav- és oldószermentes ragasztóanyagokat szabad használni, amik sérülésmentesen eltávolíthatóak a papírfelületről, és nem ivódnak be a papír anyagába.
HIBA: Nem megfelelő anyagú hátlapkarton
Az egyszerű szürkekartonok és csomagolókartonok anyaga erősen savas. A paszpartuknál leírtakhoz hasonlóan ezek a savak a műbe oldódhatnak elszíneződést és törékenységet okozva.
MEGOLDÁS: Múzeumi minőségű konzerváló kartonok
A 100% pamut alapú hátlapok nemcsak merevséget biztosítanak, hanem bevizsgáltan savmentes anyaguknak köszönhetően tartósan biztosítják a mű épségét.
HIBA: Nem megfelelő méret
A művet gyakran hajtogatják vagy megvágják, hogy beleférjen a meglévő keretbe. Ez elsőre nem mindig észrevehető. Az eredeti műalkotásokat és limitált példányszámú nyomatokat soha nem szabad módosítani a kerethez való igazítás céljából.
MEGOLDÁS: Megfelelő méret
A művet soha nem szabad hajtogatni vagy méretre vágni. A keretnek körülötte elegendő helyet kell biztosítania, hogy a papír tágulását és zsugorodását kezelni tudja.
HIBA: Instabil keret
Sajnos nagyon gyakori, hogy a keret összerakása során gyenge rögzítőelemeket alkalmaznak a sarkokon és nem használnak ragasztót a vágási felületek között. Ha nagyméretű mű esetén vékony keretet választunk és nem alkalmazunk plusz megerősítést, előfordulhat, hogy az üvegtábla súlya alatt a keret elhajlik és a sarkok kilazulnak, megnyílnak.
MEGOLDÁS: Tartós keret
A keretprofilnak képesnek kell lennie a benne lévő elemek megtartására. A sarkokat mindig a keret méretéhez választott erősségű vasalatokkal kell megerősíteni, és összerakás után hátulról pántokkal erősíteni. Adott esetben szükségessé válhat egy plusz hátsó merevítő keret alkalmazása is.
HIBA: Laza szerelvények és akasztók
Az akasztók és rögzítőelemek a keret fontos, de gyakran figyelmen kívül hagyott részei. Ha az akasztó nem elég erősen rögzül a keretbe, a nagy súly hatására könnyen kiszakadhat, de ugyanilyen fontos a falba rögzített csavarok és képakasztó szögek megfelelő kiválasztása.
MEGOLDÁS: Megfelelő erősségű akasztók
Mindig olyan akasztót kell választani ami megfelelően erősen tartja a keretet. Ha egy darab akasztót alkalmazunk, fontos figyelni rá, hogy az a keret súlypontjába kerüljön. A falba kerülő rögzítőelem tekintetében gondos megválasztása legalább ennyire fontos. Kis, könnyű képek esetében opció lehet a képakasztó szög, de egy bizonyos súly felett mindenképp tiplit és csavart javaslunk. Az sem mindegy, hogy gipszkarton, tégla vagy beton falazattal állunk-e szemben, a tipli megválasztása kulcskérdés lehet a stabilitás szempontjából.
A fenti problémák egy része a megfelelő archív anyagok hiányából is adódtak. Az elmúlt 30 évben azonban az archív keretezési anyagok minősége és elérhetősége jelentősen javult, ezért értékes műalkotások esetében mindig érdemes fontolóra venni ezek alkalmazását.
Egy jól megtervezett és kivitelezett keret nem csak dekoratív elem, hanem megfelelő védelmet is biztosít a képnek és hosszú távon segít megőrizni a művet az utókornak.