A műalkotás egy belső élmény

Egyik kedves ügyfelünk szeretett képe elkoszolódott, besárgult, keretének a dísze berepedezett, és a sarka is szétvált. Először finoman megpróbálta tisztítgatni, “összemozaikozni”, de nem sikerült visszaállítani az eredeti állapotot. Ezek után hívott fel minket, mert úgy érezte, hogy féltett családi ereklyéje kezdi elveszíteni varázsát. Egyeztetett velünk egy időpontot, és behozta a képet. Óvatosan adta át, mi azonban megnyugtattuk, hogy úgy tekintünk rá, mintha a sajátunk lenne. Elmondtuk neki, milyen nagy gondossággal fogunk vele bánni, és azt is elmondtuk neki, hogy milyen folyamatokon megy majd keresztül a kép, amiknek hála majd újjászületik. Boldogságunk azonban nem csak az a bizalom volt, amit megkaptunk. Azzal, hogy ránk bízta a féltve őrzött családi emléket bizalmat szavazott nekünk. A legnagyobb öröm azonban számunkra az a pillanat volt, amikor meglátta az újdonsült állapotot. Ott állt a műalkotás előtt, s csak annyit mondott: